Angulimála szutta: az ember alapvető természete a jóság

(Olvasd online: a-buddha-ujja.hu)

Milyen az ember természete a felszín alatt? Mit fed fel önmagunkról a teljes megértés?

Feltöltöttük Angulimála történetét megőrző szutta felolvasását, a szerkesztést a buddhafm.hu végezte.

Angulimála családja a papok rendjét képviselő bráhmana kaszthoz tartozott, születésekor kapott személyes neve Ahiṃsaka, jelentése ‘ártalmatlan’. Már fiatalkorában látszottak kiemelkedő képességei, a papi tanulmányaiban az osztálya legsikeresebb diákja volt. Az ottani tanítójával azonban megromlott a kapcsolata, aki végül rosszakarattal azt követelte tőle, hogy addig nem teljesítheti a tanulmányait, amíg ezer ember levágott kisujját el nem hozza neki.

Ahiṃsaka ennek folyamán rabló-gyilkossá vált, és az emberek levágott ujjait nyakláncként viselte sorba fűzbe. Ekkor adták neki a helyiek az Angulimála csúfnevet, jelentése ‘ujj-füzéres’.

Mielőtt az utolsó áldozatát megtámadhatná, a Buddha besétál az erdőbe ahol Angulimála tanyázik. Különös tettekkel és szavakkal úgy meghökkenti, hogy Angulimála magyarázó tanítást kér a Buddhától, aki így felel:

Angulimála, én megálltam,
egyszer s mindörökre.
Tartózkodom az erőszaktól, az élet kioltásától,
de te nem tartózkodsz az élet kioltásától.
Ez az amiért én megálltam és te nem.

Önvizsgálatot és önmegfékezést tanít neki, aminek boldogsághoz vezető eredményét a Buddha saját példája mutatja be. ‘Mit tettem? Miben hittem, ami erre vezetett?’ Látunk magunk előtt egy célt, hiszünk valamiben, és ez a hit okozó tényezőként képez bennünk gondolatokat, érzéseket, amik abba az irányba visznek.

A tudat alatti hitünk, szemléletünk és érzékeink világához úgy nyerhetünk hozzáférést, ha a jelenben látható tetteinket és választásainkat figyeljük. A gondolatainkra hiába összpontosítunk, ha még sosem formáltunk gondolatot arra, amit szokásokon keresztül ismételve vettünk át, és kérdés nélkül azonosulunk vele. Előbb azt kérdezhetjük magunktól, ‘Miért teszem amit teszek? Honnan ered ez, és hová vezet?’ A figyelemmel így megvilágítjuk a belső világunkat, és amit helytelennek ítélünk, el tudjuk hagyni, amit helyesnek ítélünk, saját választásunk szerint tudunk követni.

Az elme, ha azt önvizsgálat nélkül engedjük a káros kényszerek fék nélküli követésére, saját ellenségévé válik. A világról egyre ködösebb és torzultabb képet alkot, a valódi boldogsághoz vezető utat nem látja.

Ez a képzés is sok belső munkát és erőfeszítést igényel, de alapja az öröm, megértés és szabad választás, nem a kényszeres cselekvés. Amikor tudod magadról, hogy tiszta a lelkiismereted, tudsz bízni a saját gondolataidban és érzéseidben. Ha körülnézel és amid most van, ha nem is sok, de a mai napra éppen elég, az elme nyugodt és könnyed.

Az érzékek visszafogása közvetlen kapcsolatban áll a tudatlanság megszűnésével. Az elme természetes állapota a jóság és boldogság: magából eredő fényét és önmagunk mély megismerését azok a kényszerek takarják el, melyeket a vizsgálódás hiányában eddig követtünk.

Angulimála gondolatai saját átváltozásáról:

Ki restségbe merült régen, de restségét lerázta már,
a földre fényt áraszt, mint a Hold, ha kibúvik felhők mögül.