Útinapló: Sri Lanka, 2024 Július
(Ez egy rövidített szöveg. Olvasd a teljeset online: a-buddha-ujja.hu)
A Buddha idejében a szerzetesek gyalog jártak helyről helyre. Ha például egy távoli kolostorban akartak felkeresni egy tanítót, szakaszonként vándoroltak, naponta más-más templomban szálltak meg, vagy akár a faluban valaki műhelyében, mint az MN 140 szuttában olvashatjuk. Dicsérték azokat, akiknek a csuha és alamizsnás szilke mellett minden holmijuk elfért egy válltáskában.
A szerzetesek időnként mai is gyakorolják az ilyen vándorutat, Thaiföldön a tudong, Sri Lankán a csárika szóval nevezik.
Pakolás közben egy ilyen útra az ember fontolgatja, hogy mi az igazán szükséges. Az, hogy nekem mire van szükségem, sokkal inkább függ attól amit érzek, akarok, mint attól, hogy valami objektíven fontos. A csomag súlyát az könnyíti, ha a könnyítünk a hozzáállásunkon. Figyelek arra, hogy ne azon morfondírozzak, hogy én mit akarok az úttól, hanem az út mit igényel tőlem: milyen erőfeszítést kell megtenni és milyen terhet kell elengedni.
[…]
Olvasd tovább: a-buddha-ujja.hu